A „tűzben”

„Felele és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.” (Dán 3:25)

Az biztos, hogy a barátaidat magad választod! Összeköt valami benneteket. Bár nem ismerlek, és nem ismerem a szokásaidat sem, mégis felteszem a kérdést: Szerettél volna Sidrák, Misák és Abednégó baráti társaságához tartozni? Ők hárman azért kerültek a tüzes kemencébe, mert nem akartak fejet hajtani a Nabukodonozor által készített állókép előtt. Hát nem furcsa? Miért kellene szenvedni, ha egy kis megalkuvással elkerülhető a szenvedés? Ugye, hogy túlságosan fura alakok voltak ahhoz, hogy a barátjuk legyél? Nos… a dolgok nem éppen így állnak. Ők elhatárolódtak a személyes meggyőződéseikre hatalmas nyomást gyakorló tömegtől. Még az alkalmi barátok között is megőrizték a nyugalmukat. Vallásuk nemcsak a gyülekezeti életből állt. Az utcán is Istent tisztelték. És mi lett az eredménye? Hirtelen magukra maradtak. Otthonuktól, szüléiktől távol, most pedig még a barátaiktól is. A tűz megemészt. Megemészti a tárgyakat és a lényeket, de akár a bűnt és a megalkuvást is. A három ifjú esetében a tűz nem tudta elvégezni a pusztítást, mivel Isten többre értékeli a megpróbáltatásban megmutatkozó hitet a szavakban kifejezett hitnél. A gyülekezetben állíthatod, hogy keresztény vagy, de vajon keresztény maradsz a nehézségben is?

Imádkozz, hogy a próbában is meg tudd őrizni a hitedet!

Kihívás: Légy hűséges! A nehéz helyzetekben is mutasd be a hited erejét!