Téves számítás

„Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert… csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.” (1Kir 19:10)

Azokat a játékfilmeket kedveltem, amelyek cselekményének középpontjában általában egy hős állt. A forgatókönyv nagyjából mindig hasonló: rövid bevezetés után a rendező igyekszik érthetővé tenni, hogy szükség van egy hősre, aki amint az események sűrűjébe kerül, egyediségével máris uralni kezdi a cselekményt. Tulajdonságai messze felülmúlják a mellékszereplők vonásait, legalábbis ez derül ki a film jeleneteiből. Csakhogy… a kívánt végkifejlethez még a főhős összes tulajdonsága sem elég. Látszólagos hiányosságai csak fokozzák a feszültséget. Az erőnléte és a személyes tulajdonságai között kirobbanó feszültség eredményeképpen a cselekmény veszélyes pengeélen egyensúlyoz. Abban egyetértünk, hogy nem a tulajdonságok terén mutatkozik hiány, hanem inkább saját erőforrásaink helyes felmérésében. Egyszerűen fogalmazva: senki sem klónozhatja az egyéniségét. Képességeid felhasználása nem csak arra elég, hogy felvonultasd a megvalósításaidat. Az egyéni tulajdonságokon túl saját fizikai és erkölcsi állapotodat is őszintén mérlegelned kell. Ha tisztában vagy vele, hogy Isten megajándékozott bennünket a társas kapcsolatok ajándékával, akkor többé nem fogod kedvelni az önzést. Minden bizonnyal rájössz, hogy a magány valójában egy „kísértet”. Úgy élhetsz beteljesült életet, ha megengeded Istennek, hogy elvárásaidat a körülötted élő személyekhez kapcsolja.

Imádkozz, hogy fel tudd használni a közösség javára a képességeidet!

Kihívás: Segíts ma valakinek leküzdenie egy nehézséget!