Merre?

„És az Úr angyala eljött másodszor is, és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.” (1Kir 19:7)

Nagyon könnyű eltévedni, de ez nem is olyan nagy baj. A tragédia akkor kezdődik, ha kitartasz a tévedéshez vezető magatartásodban. Ha továbbra is rossz irányba mész, előbb-utóbb a falnak ütközöl. Zsákutcába kerülsz. Megoldások, lehetőségek és reménysugarak nélkül minden bezárul. Fizikai értelemben ezt kudarcnak nevezik. Tágabb értelemben – egzisztenciális szempontból – megoldások nélkül maradsz. Az olasz vegyész és író, Primo Levi, aki megjárta az auschwitzi haláltábort, a La tregua című könyvében ír a megrekedt életről. Mesél arról a napról, amikor a Minszk környéki erdőkben egyszer eltévedt. Aznap egyre mélyebbre hatolt a sűrűben, s hirtelen arra ébredt, hogy tájékozódási pontok nélkül maradt. Eltévesztette az utat. Egyedül volt. Mihez kezdjen? A kellemetlen helyzetből egy távoli vonat kattogása mentette ki. Követte a hangot, és végül sikerült visszajutnia a táborba. Az élet csak felerősíti az ehhez hasonló történeteket. Ilyen a személyes iránytévesztés. Pontos irány nélkül mivé válsz és hová jutsz? Megdöbbentő élmény lehet, de van kiút. Válaszolj, amikor Isten megérint! Fölállsz? Itt az alkalom, hogy elindulj az isteni utasítások útján!

Imádkozz, hogy megtaláld életed értelmét!

Kihívás: Hagyj fel azokkal a cselekedeteiddel, amelyek távol tartanak téged Istentől.