Romboló követelések

„És tegyetek azokba [tömjénezőkbe] tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!” (4Móz 16:7)

A táborban három nagyravágyó izraelita a követelések stratégiájához folyamodott. Kóré, Dáthán és Abirám megpróbáltak a Mózeséhez hasonló befolyást gyakorolni a népre. Miért lenne csak Mózes a döntések embere? Hát nem szólhat Isten bárki által? Mi senkik vagyunk itt? 
Hányszor érezted azt, hogy az elhanyagolandó tömeg közé sorolnak? Vagyis: elboldogulnak nélküled is. Miért kell mindig csak útszéli oszlopnak lenni, miközben te valójában az elsőhegedűs szerepére vágysz? A haszontalansági érzés cselekvésre késztet. Némely esetben a cselekvés kaotikus, és a magyarázatok nélküli követelések késztetésére valósul meg. A követelések áspiskígyója öntudatlanul kóvályog a döntéseid között. Mindent fölrobbantasz, ami az általad áhított státusz útjába áll. Nem számolsz a következményekkel, sem a fizetendő árral. Tönkreteszed magad, miközben azt hiszed, hogy jogod van követelőzni. 
Kóré, Dáthán és Abirám már azelőtt vesztesek lettek, hogy bármit is elkezdtek volna. A követelésnek mindig arányosnak kell lennie a valósággal. Nem dobhatsz sutba mindent csak azért, hogy egy általad áhított pozícióba kerülj. 

Imádkozz, hogy megszabadulj a haszontalan követelések betegségétől! 

Kihívás: Követeld meg magadtól az alázatot, és élj alázatosan Istennel!