Az elme gyógyulása

„Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem.” (Dán 4:33)
 
A második világháború után a katonák nagy részének szanatóriumba kellett vonulnia felépülés végett, mivel a fronton drámai jeleneteket éltek át. A golyók és tüzérségi lövedékek zaja, az elesett bajtársak segélykiáltásai, a naponta szemük előtt zajló mészárlás még a legerőteljesebb férfias érzelmeket is kiölte belőlük. Otthon a szeretteik azt vették észre, hogy a hazatért katonák elméjében furcsa dolgok mennek végbe. Képtelenek alkalmazkodni az új életmódhoz. Elméjük megrekedt a látottaknál. Bár otthon voltak, a gondolatuk mégis a fájdalmas jelenetek fogságában maradt. Kilátástalannak tűnő helyzetbe kerültek. 
A katonák problémáinak megoldása miatt fejlesztették ki a gyógyító terápiákat. Minden nap valamilyen elfoglaltságot kaptak, minden nap valamivel el kellett tölteniük az időt. S így minden egyes nappal egyre közelebb kerültek elméjük gyógyulásához. Isten hasonló módon kínálja fel az elme mennyei értékekkel való lefoglalásának lehetőségét. Szemeidet emeld a bűn látóhatára fölé. Bármennyire komolyan is leláncolnak a csábítások, gyönyörök, nemtörődömségek fájdalmas küzdelmei, a tekintetedet emeld az ég felé. Onnan jön az elméd gyógyulásának ereje. Tedd meg még ma! 

Imádkozz józan döntésekért! 

Kihívás: Hagyj fel a közönséges döntésekkel! Nézz a Golgotára, és elmélkedj!