Elsötétült elme

„Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök.” (Eféz 4:18)

1988-at írtunk. Szüleim eldöntötték, hogy falura költözünk. Hirtelen azon kaptam magam, hogy az iskoláig 24 kilométert kell ingáznom. Nehogy azt hidd, hogy érdekes volt. Reggel fél hatkor keltem, órák után pedig délután negyed háromkor indult a járat. És minden alkalommal zsúfolva volt az autóbusz. A kerekek zúgása és a fullasztó levegő a jármű belsejében jelentősen befolyásolta a tisztánlátásomat. 
Hazaérve azonnal a házi feladatok elvégzésébe szerettem volna kezdeni. De… meglepetés! Akkoriban a telek hidegek voltak, és a villanyáramot is csak kis adagokban kaptuk. Az est homályában próbáltam írni. Nehezen ment… Egyre nehezebben… Végül lehetetlenné vált. Sűrű sötétség telepedett a szobára. A sötétség megmutatta erejét. És a leckéim? A legjobb esetben egy lámpás fényénél tanultam. 
Egyfajta hasonlóság van a fizikai és a lelki sötétség között. Erre utal Pál is. Észrevetted? A fényforrástól való eltávolodással egyre sűrűbbé válik a homály. Ha az elme elszakad Istentől, a lélekre egyre nagyobb sötétség borul. Ilyenkor bukkannak elő a veszélyes kisiklások. Nagyobb a kockázata a durva, érdes jellem kialakulásának. Ekkor fájdalmat és szenvedést okozunk a körülöttünk élőknek, és feszültséget keltünk. Hát nem lenne egyszerűbb a világossághoz folyamodni? 
Imádkozz megvilágosult elméért! 
Kihívás: Használd Isten Igéjét fényforrásként! Olvasd és oszd meg másokkal is!