Az Úr hallja

„És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? Avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.” (4Móz 12:2)

Mindig is túlságosan kegyetlenek tűnt számomra az, ami Mózes testvérével, Miriámmal történt. Leprás lett. Vajon Istent ennyire foglalkoztatják az emberek között felbukkanó nézeteltérések? Ő hallja minden érvelésünket? Kémkedik utánunk… és nem engedi, hogy kiöntsük a lelkünket? Mondhatnád, hogy ez nevetséges!
Függetlenül attól, amit Istenről és a saját jogaidról hiszel, nem tudod darabokra szedni a saját agyadat, és nem vagy képes átalakítani az idegsejtjeidet. Ott, a koponyádon belül egy láthatatlan szellemi központ székel: a lelkiismeret – a nyugtalanító gondolatok, a figyelmeztető ötletek, a lendületedet szegő kapcsolatbeli érzelmek, az ellenreakciók és a valóságra ébredés. Érdekes… A részedről ezekben nincs semmi akaratlagosság, mégis uralják az elmédet. 
Elődeink ezt a mechanizmust egyszerű szavakkal fogalmazták meg: „Isten látja! Vagy „Isten hallja!” Így figyelmeztettek az isteni akarat szándékos áthágásának következményeire. Igen! Isten tényleg hallja. Tudja, hogy mit csinálsz, ismeri a gondolataidat, tudja, hogy az Ő tekintélye elől menekülsz, vagy épp az Ő törvényeit próbálod rossz fényben feltűntetni. Miriám leprájánál azonban sokkal rosszabb a bűn leprája. Ez a magatartás a lelkiismerettel szembeni süketséghez vezet. Igyekezz elkerülni a lelki nagyothallást. 

Imádkozz, hogy a lelked fülei maradjanak nyitva Isten hangja előtt! 

Kihívás: Szakíts időt, olvasd el csendben a 139. zsoltárt, és meg fogod hallani Isten hangját!