Félretéve

„Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő temjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik.” (3Móz 10:1)

Hányszor szólítottak már fel téged arra, hogy légy tisztelettudó? Szülők, tanárok, hívők… és sokan mások már-már betegesen ismételgették ezt az elvárást irányodba. A nemes jellemet tisztelettudás jellemzi. A tisztelet kincs az emberi kapcsolatokban. Aki tönkreteszi a tiszteletet, az lassan, de biztosan elviselhetetlen alakká változik. Mit is akarok ezzel mondani? 
Az életben számos kincs van, amihez nem nyúlhatunk. Ezek az emberi kincsestár alkotóelemei. Ha megpróbáljuk elmozdítani, könnyelműen kezelni, akkor megrontjuk az emberi szépséget, ami hátrányosan érinti majd a fejlődésünket. 
Áron fiai könnyelműen bántak a szent dolgokkal. Úgy járultak az oltár elé, mintha a sarki kávézóba mennének. Számukra Isten nem jelentett többet az út poránál. Elméjükben a szentség nem különbözött a szentségtelentől. Következésképpen összekeverték a dolgokat, s a szent szolgálatok egyszerű, közönséges papi munkává váltak számukra. 
Valahányszor könnyelműséggel tekintesz az emberi értékekre, vagy hanyagul kezeled azokat – az istenfélelmet, a tiszteletet és a szentséget – valójában a szép jellemet csonkítod meg. Ne engedd, hogy idegen tényezők tegyék tönkre a magasztos jellem támpontjait. 

Imádkozz, hogy az életed legyen félretéve Isten számára!
 
Kihívás: Ma tiszteleted jeléül ne hallgass romboló zenét!