Fehér vagy fekete

„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik.” (Ésa 5:20)

Lillian Quigley, a The Blind Men and the Elephant (A vakok és az elefánt) című könyvében újra felelevenít egy régi állatmesét. Hat vak ember ellátogat a rádzsa (indián fejedelem) palotájába. Ekkor találkoznak életükben először elefánttal, és a kezük segítségével próbálják érzékelni, hogy milyen is lehet az állat. Az első az elefánt oldalát érinti meg, és így szól: „Az elefánt olyan, mint egy fal!” A második az ormányt érintve mondja: „Az elefánt olyan, mint egy kígyó!” A harmadik az agyarakat tapogatva kijelenti: „Az elefánt olyan, mint egy lándzsa!” A negyedik a lábak érintése után kijelenti: „Az elefánt olyan, mint egy fa!” Az ötödik az elefánt fülét tapogatja meg: „Az elefánt olyan, mint egy legyező.” Az utolsó pedig az elefánt farkát érinti meg, majd a következő megjegyzést teszi: „Az elefánt olyan, mint egy kötél!” 
Lehet, hogy a történetben magunkra ismerünk. Ugye, hogy az ismeret és az erkölcs különböző vetületeit a saját, korábbi tapasztalatainkhoz viszonyítjuk? Miközben meghatározzuk életünk magatartásformáit és cselekedeteit, elszakadunk az igazi támpontoktól. Abban a reményben árnyaljuk a dolgokat, hogy úgy is hamar túl leszünk a válaszokon. Sajnos az elefánt nem legyező, sem kötél, sem fa… A fehér, az fehér, a fekete pedig fekete. A jót maga Isten határozta meg, és mi nem tudjuk azt kényünk kedve szerint megváltoztatni. 

Imádkozz, hogy tudj különbséget tenni jó és rossz között! 

Kihívás: Olvasd el újra a Tízparancsolatot, és próbálj Isten akarata szerint élni!