Árulás

„Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?” (Lk 22:48)

Valószínűleg nem igazán gondolkodtunk el a saját nevünk vagy mások nevének jelentésén. De mégis, kíváncsiságból próbálj meg egy olyan barátot, szomszédot vagy személyt keresni, akinek a neve Júdás. Bizonyára nem fogsz találni. Ezzel ellentétben olyan diktátorok nevét, mint például Néró, még ma is választják egyesek a kutyáiknak. A Júdás nevét azonban még a kutyájuknak sem adják az emberek. 
Ennek az egyöntetű elutasításnak az okát Júdás aljas, embertelen tettében kell keresnünk. Elárulta Jézust, és az árulás szimbólumaként maradt fenn a történelemben. Amikor kiejted a nevét, azonnal az árulás ténye jut eszedbe. Az árulást azokkal társítják, akikből kiveszett az emberség összes szikrája. Ezért van az, hogy egyetlen baráti kapcsolat sem működhet tovább, ha valamelyik fél elárulja a másikat. 
Állj meg egy pillanatra! Leltározd fel az emlékeidet! Próbáltál-e valaha elárulni valakit vagy valamit? Az igazi csaták a hit terén dúlnak. Elárulod-e a bizalmat, vagy tisztán megőrzöd a meggyőződéseidet? Az árulás radikális változásokban is megnyilvánulhat. A legtöbb ember kettős életet él, és szabadságra vágyva eltávolodik a szülőktől. Te viszont ne pazarold az idődet az aljas árulásra! 

Imádkozz, hogy a szívedben meg tudd őrizni az Isten-félelmet! 

Kihívás: Ajándékozz meg egy szál virággal egy számodra kedves személyt, és köszönd meg az irántad tanúsított bizalmát!