Elidegenedés Istentől

„És felkele Jónás, hogy Társisba szaladna az Úr elől.” (Jón 1:3)

Első lelki nevelőm a nagymamám volt. Már kicsi koromtól mellettem állt. Az ősz hajú, mindig gondoskodó, vézna mamám minden reggel elmondta a „Mi Atyánk” imádságot. Ez az emlék még mindig élénken él bennem. Magam előtt látom a kanapét, ahol ült, én pedig mellette térdelve próbáltam megtanulni az imádságot. Nagymamámnak az volt a célja, hogy én minél közelebb kerüljek Istenhez. A maga módján próbálta bemutatni nekem az isteni univerzum egy kis szeletkéjét. „Isten lát téged” – hajtogatta teljes meggyőződéssel. És ez elég is volt, hogy átadhassa az Istennel ápolt kapcsolat lényegét. Életem során, a hitéletben többször megbotlottam, de igyekeztem mindig a Biblia Istenének közelében maradni. Jónás Isten ellen fordult. Növelni szerette volna a távolságot önmaga és Isten között. Elhallgattatta a lelkiismeret hangját, tétovázott találkozni imában Istennel, elmenekült az imádat helyéről… Isten elől. Ezt a drámát élik át azok, akik ebben a világban horgonyoznak, és nem hajlandók felemelni tekintetüket, hogy mennyei vezetést kapjanak. Nincs is szomorúbb dolog, mint balga módon azt hinni, hogy Isten nélkül is végigutazhatsz az életen. Most már érted? Ez biztos kudarchoz vezet.

Imádkozz ma azért, hogy a lelkiismereted felismerje Isten hangját!

Kihívás: Ahhoz, hogy meghallhasd Isten hangját, tűzz ki tizenöt percet, amikor visszavonulsz, és kizárva minden zavaró tényezőt (telefont, televíziót, zenét, zajt), elmélkedsz Istennel.