Elidegenedés az édesapától

„És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt! … Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék.” (Lk 15:12-13)

Hallottál-e feszültségről a környezetedben, olyan feszültségről, amely a családi kapcsolatokat uralja? Sajnos ezen a földön ilyenekkel is találkozunk. Egyesek láthatóak, mások kevésbé. Jézus is ilyen feszültséggel teli kapcsolatokat tárt fel a tékozló fiú példázatában. A kisebbik fiú fájdalmat okozott az apjának: a gyönyörökre hivatkozva követelte a vagyon ráeső részét. Szabadságot és korlátok nélküli életet akart, s a magatartása azonnal tönkretette az atyjával való kapcsolatát. A történet igazán „forró” pontját azonban az ezt követő események képezik. A fiú elmegy hazulról. Távol él az édesapjától. Sokszor ellenkezünk a szülőkkel, hátat fordítunk a szavaiknak, lázadozunk. Na de mégis, elmenni otthonról úgy, hogy otthagyod síró édesapádat?! Bűnös természetünk sajnos arra késztet, hogy minél távolabb menjünk a szülőktől. Követeljük a szabadságot és a döntési jogot. Nem áll szándékunkban bántani, de megállapíthatjuk, hogy minden követelésünk egyre inkább elidegenít tőlük. Vajon miért? Ne feledd, hogy természetünkből kifolyólag helyezkedünk szembe azzal, ami helyes. Elbukott emberi voltunk késztet arra, hogy megszakítsunk minden kapcsolatot azokkal, akik segíthetnének rajtunk. Inkább elkeseredetten evezünk saját véleményünk tengerén, mintsem elfogadjuk hozzátartozóink „mentőövét”. Szép csendesen elidegenedünk azoktól, akik életet adtak nekünk. Imádkozz ma a szüleidért, és adj hálát a szeretetükért!

Kihívás: Lepd meg a szüleidet: mosogass el, vagy készíts nekik valami finomat!