Ki vagyok én?

„És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre… És kimenvén Péter, keservesen síra.” (Lk 22:61-62)

Tamás Andrásnak megrázó az élettörténete. Több mint négy évtizeden át raboskodott Szibériában. Amikor egy magyarországi magas rangú politikus Oroszországba látogatott, az orosz hatóságok megkérték, hogy látogassa meg ezt a foglyot. Nem voltak biztosak abban, hogy magyar, mivel az általa beszélt nyelvet nem ismerték. A látogatás után a magyarországi küldöttség tagjai igazolták, hogy András tényleg magyar nemzetiségű, csak egy különleges tájszólást beszél. Végül az oroszok a szabadon bocsátása mellett döntöttek.

A készülődés során Tamás András negyven év után először nézett tükörbe. Sokkolta a látvány. Könnycseppek jelentek meg a szemében. Nem ismert magára. Mivel ilyen hosszú időn át nem állt tükör elé, már nem emlékezett arra, hogy nézhet ki.

Péter azt hitte, hogy képes uralkodni magán. Nagyon megrázó volt számára, amikor a tekintete találkozott a Jézus tekintetével. Az ezt követő mély elkeseredése igazolta, hogy mennyire el volt idegenedve saját magától. Nincs is károsabb az életben, mint az önazonosság elvesztése, mint amikor egyre távolabb kerülsz önmagadtól. Élsz, de közben fokozatosan elveszíted magad. Nem tudod, hogy ki vagy, pedig te azt gondolod, hogy mindez idő alatt növekszel. Amikor imádkozol, kérd az Urat, hogy segítsen megismerned azonosságodat, önmagadat, de ez az ismeret ne csupán a testi erőnlétedre korlátozódjon, hanem terjedjen ki a lelki mélységekre is.

Kihívás: Írd le egy papírlapra, hogy milyennek látod önmagad, este pedig jegyezd fel, hogy a nap folyamán mennyire kerültél közel Istenhez!