Isten nélkül (önmegvalósítás)

„És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért.” (1Móz 3:6 e.r.) 

A falhoz lettem állítva. Édesanyám mesterien bánt a szavakkal. Az „okos fiú” csapdájába estem. Pontosabban: egymagam akartam kivívni a szabadságomat. Nem voltam hajlandó figyelembe venni édesanyám tanácsait. Súlyos következményekkel kellett szembesülnöm. Édesanyám arcára szomorúság telepedett. Rájöttem, hogy a legélesebb elme sem képes megszabadítani engem, pedig aznap, néhány perc erejéig azt gondoltam, hogy remekül tudom irányítani a saját kívánságaimat. 
Éva is hasonló helyzetbe került az Édenben. Kíváncsisága és fékezhetetlen kívánása késztette őt arra, hogy eltekintsen Isten parancsától, és a tettek mezejére lépjen. Evett a tiltott gyümölcsből, ám a legfájdalmasabb mégis tettének következménye volt. Egyszerű cselekedetével hátat fordított Istennek, és mivel a kívánság hajtotta, úgy döntött, kikéri magának az önmegvalósítás jogát. Miért is függnénk valakitől? Talán nem áll jogunkban megválasztani az utat, amin járni akarunk? 
Ha kívánságoktól ösztönözve hozunk döntéseket, akkor nem számolunk a következményekkel. Ebben van a hiba. A kívánság hihetetlen erővel veszi rá az elmét, hogy a Teremtő megkerülésével tekintsen az életre.  
Kihívás: Imádkozz ma azért, hogy sikerüljön megszabadulnod egy kívánság uralta szokásodtól! Kérd Istent, hogy segítsen elbeszélgetned egy felnőtt személlyel arról, amit meg kellene tenned annak érdekében, hogy megszabadulhass az Isten nélküli gondolkodásmód kísértésétől!