Ingadozás világosság és homály között

„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” (1Móz 1:3)

Bekötötték a szemem, utána pedig el kellett kapnom azokat, akik körülöttem épp helyet cseréltek egymással. Furcsa érzés volt. Világosság nélkül vegetatív állapotba kerültem. Ide-oda imbolyogtam, de semmire sem mentem vele. Vizuális támpontok nélkül, a homály világában akaratom tehetetlenséggé silányult – meggyengült az érzékelésem, semmissé lettek a szándékaim. 
Helen Kellertől, az első látás- és hallássérült személytől, aki elvégezte a középiskolát, megkérdezték: „Van-e rosszabb a vakságnál ezen a világon?” Helen így válaszolt: „Igen, ha egészséges a szemed, és mégsem látsz!” Vagyis?! A rejtőzködést választod, csak a látszatnak élsz, a kompromisszumok homályába menekülsz. Ez a fajta életmód a függetlenséggel, az önmeghatározással, a magánélethez való joggal érvel, csakhogy miközben az önmegvalósításra törekszel, megtörténhet, hogy belekergeted magad a kilátástalanság világába. 
Ne feledd! Isten világossággal ajándékozott meg: az isteni Igével, ami minden nap a rendelkezésedre áll. Az Ige fényénél különlegesek vagyunk. Általa láthatóvá válik az életünk, tetteink pedig átláthatóvá, s így – a hozzájárulásunkkal – a világosság elkülönül a homálytól. Imádkozz, hogy le tudd győzni a tettek elkendőzésének kísértését! 
Kihívás: Azonosíts egy olyan helytelen szokást az életedben, amely arra késztet, hogy kerüld a világosságot! Imádkozz Istenhez, hogy szabadítson meg ettől a tehertől, és kérd, hogy az Ő világossága vezesse életedet!