Hajnal

„Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.” (Zsoltár 46:6)

A pirkadat az éjszakából a nappalba való átlépés az egyik legnehezebb pillanat az éjjeliőrök, az éjszakai munkások vagy a sofőrök számára. Akkor tör fel a fáradtság. Elfogy a türelem, a feszültség kimerítővé válik. Az álom egyik pillanatról a másikra elnyomhatja az embert, és az katasztrofális következményekkel járhat. Az az érzés, hogy a küldetés a vége felé közeledik, ellensúlyozza a hajnalhasadás pillanatával együttjáró kellemetlenségek egy részét. Az új nap reménysége a szolgálat megújuló energiájával tölti el azokat, akik őrködnek. 
Isten városa az Ő védelme és felügyelete alatt van, még a legnehezebb pillanatokban is, mint amilyen a hajnal, amikor az őrök figyelme lankad. Akkor Isten jelen van ott, hogy biztonságot és állandóságot nyújtson. A gonosz seregei körülveszik a várost, és készek egy utolsó támadást intézni a bent levők felé, akik mindig útjába álltak Sátánnak és az övéinek, most hadrendbe állnak. A támadást úgy készítették elő, hogy a falak leomoljanak, és a kapukon keresztül ráronthassanak a védtelen szentekre. 
Ezen végső feszültség pillanata az Úr napjának hajnala. A Bárány dicsősége egyre növekszik a nagy nap világosságában. A falakon kívül várakozó hadsereg lendülete egyidőben növekszik és csökken. A gonosz géniusza azonban ott áll az élen, és habozik. Nem tudja, mit tegyen. Végül feladja, és Isten dicsősége előtt meghajolva megadja magát Isten szeretetét és jóságát tapasztalva. Majd a gonosz végleges kiirtása után az összhang új lendülete tölti be a mennyei szabadítás örök hajnalát. 
Isten városfalának melyik oldalán állok majd az örök hajnal hasadtakor?