Repülés

„De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésaiás 40:31)

A repülés az emberi lények egyik nagy vágya és eszménye. Daidalosz szárnyakat készített magának tollból, viasszal összeragasztva, hogy fiával, Ikarosszal együtt kirepülhessen a knosszoszi labirintusból, ahol saját építményük tartotta fogva őket. Ikarosz, a repülés mámorában túlságosan közel került a Naphoz, szárnyai elolvadtak, és tragikusan lezuhant. Ez az ókori mítosz nagyon változatos formákban jelent meg, sokféle magyarázata és jelképrendszere ismert. Egy dolog azonban világos: a repülés örökre egy álom, egy eszmény, egy esetleges kilátás marad az emberek számára. 
Ésaiás próféta átvitt értelemben beszél a szárnyalásról, amikor azok lelkesedését és elragadtatását írja le, akik teljes mértékben bíznak az Úrban, Istenükben. Nekik nincs szükségük ember alkotta szárnyakra. Isten gyermekeinek szárnyait maga az Úr adja, hogy a belé vetett hit magasságairól emelkedjenek az élet nehézségei fölé. 
Ésaiás a sasok lebegésének képét használja ennek a kiváltságos helyzetnek a szemléltetésére. A sasok képesek a felemelkedő meleg áramlatokon lebegni minden erőfeszítés és egyetlen szárnycsapás nélkül. 
A mi értelmezésünk érdekében az angyalokat szárnyakkal jelenítik meg, sőt, több pár szárnnyal. Ésaiás könyve 6. fejezetében a kérubok két szárnyukkal repülnek, kettővel eltakarják arcukat, és kettővel eltakarják lábukat. Repülésük illendőséggel és imádattal teljes. 
Hit által mi is repülhetünk, most átvitt értelemben, egy napon pedig valóságosan. 
Hogyan taníthatom meg repülni a magasba vágyó lelkemet?