Mosoly

„Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arcom derűjét nem sötétíték be.” (Jób 29:24)

Jób leírja, milyen élete volt, mielőtt Sátán ráhozta volna a sok nyomorúságot. Elismert beszélő volt értékes tanácsai és gondolatai miatt, melyek örömöt és áldást eredményeztek hallgatói életében.
Míg hallgatóságát elbűvölte üzenetének szépsége és hasznossága, Jób mind újabb és újabb módszerekkel próbálta megerősíteni szavai hatását. Ilyenkor enyhén hátrahajtotta a fejét, és őszinte szívvel mosolygott rájuk. Mosolya magasztos fénnyel és valódi örömmel töltötte be a légkört. 
A mosoly ma is a leghatékonyabb gesztus a jóindulat, szeretet és megértés közvetítésére. Mondanom sem kell, hogy nagyon összetett. Időnként örömmel, elégtétellel teljes, máskor mély fájdalmat és együttérzést rejt. Történelmi értékű egy prágai mártír mosolya, amikor egy idős néni sietett odahelyezni a maga rőzsekötegét, mellyel hozzá kellett járulnia a máglya tüzének táplálásához a Krisztusért mártírhalált vállaló szerencsétlen halálraítélt körül. 
Innen származik a „szent egyszerűség” kifejezés, amely a józan ítélőképességet hanyagoló őszinteség dicsérete fájdalmas humorral keverve. 
A mosoly semmibe sem kerül annak, aki felajánlja, de sokat jelenthet annak, aki kapja. A világ egy adott pillanatban túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy rád mosolyogjon. Mosolyogj te az emberekre! Neked nem nagy erőfeszítés, de akinek nyújtod, annak lehet oázis a sivatagban. 
Hogyan tartsam észben, hogy mosolyogjak, ahányszor csak alkalmam adódik ezt megadni valakinek?