Zár

„Az én szerelmesem kezét benyújtá az ajtónak hasadékán.” (Énekek éneke 5:4)

A zár minden biztonsági rendszer jelképe, mellyel próbáljuk megőrizni nyugalmunkat, birtokunkat, biztonságunkat, lakásunkat. Este bezárjuk az ajtót belülről, hogy biztosítsuk éjszakai nyugalmunkat és biztonságunkat, reggel kinyitjuk, kimegyünk, és visszazárjuk, ameddig nem vagyunk otthon. A zár védelmében biztonságban vagyunk. 
Az Énekek énekében a zár ellentétesen működik, vagyis megakadályozza, hogy a szerelmes betérjen párjához, hogy együtt töltsék az éjszakát. A látszólag ellenkező, de a szerelme után vágyakozó Sulamit haboz, és késlekedik az ajtónyitással. Ez idő alatt párja megpróbálja maga kinyitni az ajtót, és bedugja kezét az ajtó hasadékán, de a zár betölti szerepét, és megakadályozza a bejutást. 
Végül a szerelmes ifjú feladja, és távozik. Amikor a lány elhatározza, hogy ajtót nyit, már késő, a szerelme távol jár, és nem hallja Sulamit hívását. 
Szívünk ajtaja védve van bizonyos betolakodóktól, és ez nagyon helyes. Amikor azonban lelkünk Szerelme szeretne betérni, és velünk vacsorázni (lásd Jel 3:20), a zár ellenáll, és megakadályozza a boldog eseményt. Ennek a tévedésnek a megelőzése érdekében készenlétben kell lennünk, és figyelnünk kell minden kopogásra. 
A figyelem és a józan ítélőképesség megvéd a betolakodóktól, és felajánlja számunkra egy romantikus vacsora esélyét egy értékes Vendéggel. 
A zár hasznos, amikor megfelelően működik, és időben kinyílik. 
Hogyan figyelhetek arra, hogy ne szalasszam el a Jézussal való együttlét arany alkalmait?