Erény

„Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára (…) mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető.” (Titus 1:7–8)
A valódi vezető egyik legfontosabb tulajdonsága a határozott jellem. Ezt jelenti az erény. Nem erényesen születünk. Nem kapjuk örökségbe szüleinktől, és nem továbbíthatjuk végrendelet útján gyermekeinknek. Az erény egyéni tulajdonság, melyet az élet harcából nyerünk. 
A lelki vezetőnek, mint például a presbiternek, rendelkeznie kell bizonyos erényekkel. A gyülekezet példaképeként a presbiternek tudnia kell továbbítani a gyülekezetnek saját jó tulajdonságait. 
Pál itt a feddhetetlenséget is említi. Ez a keresztény azon képessége, hogy különbözik a világtól, mégis tiszteli őt a világ tiszta életéért és vallásosságáért. Ez a feddhetetlenség dinamikus tulajdonság, a lelki élet folytonos, figyelmes és felelősségteljes fejlesztése. A lelki vezető lelki tisztasága a saját feddhetetlenségének tapasztalatából fakad, melyet hit által Krisztustól nyert. 
A mértékletesség és az önmegtartóztatás rokon erények, melyek szorosan összefüggnek az önfegyelemmel. Ez arra vonatkozik, ahogyan a vezető betölti fizikai és lelki szükségleteit. Amikor figyelmesen, kiegyensúlyozottan és bölcsen irányítja alapvető ösztöneit, életét a tisztaság és az erő határozza meg. Aki jól igazgatja a saját életét, megfelelőnek bizonyul, hogy másokkal is ugyanúgy járjon el. A szentség és a becsületesség magától jön a többi erény birtoklásának következtében. 
Melyek nyilvánvaló erényeim, és mely tulajdonságaim szorulnak jobbításra?