Élet

„Én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.” (János 10:10)

A fényhez és a szeretethez hasonlóan az élet is rejtély számunkra. Amikor élet van benne, a test teljesítőképessége megfelelő. Amikor azonban nincs benne élet, a test mozdulatlanná válik és elbomlik. Az élet tartja össze a fizikai összetevőket egy működőképes, harmonikus egésszé. A halál mindent elpusztít, és minden visszatér a porba. 
Egyik legnehezebb kérdésünk az élet eredetével kapcsolatos. Erre kétféle válasz létezik. Az egyik szerint az anyag örök, és véletlenszerűen, magától megjelent, majd továbbfejlődve egyre összetettebb és céltudatosabb formákat vett fel. Ehhez több millió évre volt szüksége, és a folyamat máig nem ért véget. Meddig tart? Senki nem tudja. Mi lesz a vége? Senki nem látja előre. A másik magyarázat szerint az anyagot az öröktől fogva létező Isten teremtette, aki megalkotta a világegyetemet, majd az életet ezen a földön, a földtani korszakokkal ellentétben rövid idő leforgása alatt. Ez az Isten otthagyta kéznyomát az egész teremtésben, de leginkább az emberi lényekben. Ez az Isten rendelte el, hogy a földön élő emberi lények vele, az élet teremtőjével és fenntartójával, valamint az egész teremtéssel együtt legyenek. A gond az, hogy ebbe a tervbe közbeavatkozott az engedetlenség és a bűn fájdalmas közjátéka. 
Az élet Istene, aki az élő Isten, elküldte Fiát a világba, hogy megjavítsa a bűn által elrontott életet, és visszaszerezze azokat az embereket, akiket érdekel az eljövendő örök élet. Maga a Fiú biztosított minket küldetése céljáról és sikeréről. 
Honnan ered életem, és merre tart? Vannak válaszaim a nagy létkérdésekre?