Homályos

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (1Korinthus 13:12)

Az apostol itt egy számunkra is kényelmetlen nagy igazságot jelent ki, éspedig, hogy bűnös természetünk miatt értelmezésünk homályos, zavaros, határozatlan, valamint az ismereteink korlátozottak. A minket körülvevő világ valóságát úgy érzékeljük, mintha egy ókori, Pál idejéből származó tükörben néznénk. Azok a bronztükrök – bármilyen gondosan is csiszolták őket – nem voltak képesek 40%-nál többet visszaadni a tükröződő világból. Bár nem használhatjuk ugyanezt az arányt az emberi ismeretekkel kapcsolatban, az alapgondolat az, hogy mindenképp homályosan és bizonytalanul fogjuk fel a világot. 
Ha ezt a nehézségünket figyelembe vesszük, mentesítjük magunkat a saját tudatlanságunk felismerésének kellemetlen meglepetésétől, ami olyan területeken is érhet, melynek szakértői vagyunk. Ez a felismerés segít alázatosnak, szerénynek maradni, ahogy Isten gyermekéhez illik. Mi több, istenismeretünk is ugyanilyen homályos, véges és tökéletlen, de elegendő a bűnből való megváltáshoz. 
Ez a bizonytalanság segít teljes mértékben Istenre hagyatkozni, benne bízni a saját, szerény ismereteink helyett. Másrészt azonban nem elegendő ok arra, hogy lelkileg egyhelyben álljunk, inkább arra ösztönöz, hogy fejlődjünk és növekedjünk ilyen téren. Nagy szükségünk van több figyelmet fordítani a lelki dolgokra, és több erőfeszítést tenni ezek mind jobb és nagyobb mértékű megértésére. 
Hogyan alakul ismereteim és értelmezésem tisztázása az Istennel való hiteles kapcsolat kialakításával egyidőben? Hogyan segít a Szentlélek tisztázni és rendszerezni kérdéseimet?