Egyediség

„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.” (Efézus 4:6)

Isten már az első parancsolatban kijelenti és megvédi egyediségét, kérve követőitől, hogy ne imádjanak más isteneket rajta kívül. Isten nem fél az emberi elme alkotta kitalált istenek versengésétől, hiszen azok a valóságban nem is léteznek. 
Ez a parancsolat nem Istent védi, hanem imádóinak elméjét a bálványimádás fertőzésétől. Ha létezne is más istenség rajta kívül, Istennek van elegendő erőforrása, hogy megvédje területét, nevét és tulajdonát. Azonban ha az emberi képzelet határtalanul csapong, kitalálhat olyan istenségeket, melyek elidegeníthetik a teremtő Istentől. 
A Mindenható egyedisége túlmutat saját lényén, és teremtményeiben is fellelhető. Minden teremtett lény, növény vagy ásvány rendelkezik a saját egyediségével, és bármilyen mértékben szaporodnak is, soha nem ismétlődnek, nem másolják és nem klónozzák szüleik vagy korábbi létezési formáik azonosságát. Az egyedi Teremtő egy hiteles világot hozott létre másolatok és azonosságzavarok nélkül. 
A fenti szövegben Pál beszél Istennek egy bizonyos jelenlétéről és tevékenységéről mindenben és mindenkiben. Egyedisége fellelhető mindenben és mindenkiben még azelőtt, mielőtt az illető eldöntötte, hogy elfogadja vagy elutasítja Őt, mint Urát. 
Istennek és teremtményeinek az egyedisége ugyanilyen kapcsolatot feltételez a Teremtő és a teremtmény között. A kapcsolatunk vele összehasonlíthatatlan és megismételhetetlen, és kötelességünk, hogy működőképessé tegyük. 
Hogyan valósítsam meg, hogy az Istenemmel való egyedi és hiteles kapcsolatom megfelelően működjön?