Feledés

„A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek.” (Zsidók 13:2)

A hétköznapokban a feledékenység nagyon kellemetlen lehet, mivel időt, energiát vagy akár ennél többet is veszíthetünk miatta. Mélyebb értelemben azonban a feledés áldott tapasztalat is lehet. 
Vannak dolgok, melyeket jó elfelejteni. Például, ha elfelejtjük a múlt rossz, téves és fájdalmas emlékeit, akkor szabadon belelendülhetünk a jövőbe. Ebben az esetben a felejtés az egyik legnagyobb szívesség, amit magunknak tehetünk. Ez a létünket terhelő negatív klisék szándékos figyelmen kívül hagyásának eredménye. Ha arra törekszünk, hogy a jövőbeli jó dolgokra összpontosítsunk, a rossz emlékek maguktól eltűnnek minden különösebb erőfeszítés nélkül. 
A mai alapszövegünk a vendégszeretetről szól, ez az egyik olyan dolog, melyet nem kellene elfelejtenünk. A vendégszeretet nem csupán gyakorlati értékű a barátoknak, ismerősöknek, testvéreknek és szükségben levőknek a megsegítése és kényelembe helyezése által. Ez a magatartás a testvéri és emberbaráti szeretet megnyilvánulása, és újjászületett keresztény jellemünk szerves részét kellene alkossa. A vendégszeretet gyakorlása elsősorban a mi dolgunk, akik házigazdák vagyunk, és csak másodsorban azoké, akiknek szükségük van szíves fogadtatásra otthonunkban, asztalunk mellett. 
Igaz, hogy számos dologgal érvelhetünk, miszerint a mai vendégszeretet nem lehet ugyanolyan, mint volt régen. Mindezek ellenére azonban az az egyszerű, jószándékú gesztus, hogy otthonunkban minőségi idővel ajándékozunk meg valakit, akinek erre szüksége van, nagy áldássá válhat mind a vendég, mind a vendéglátó számára. 
Hogyan válaszolok a következő alkalommal, amikor keresztény házigazdaként fogadnom kell valakit az otthonomban?