Sikoltás

„Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.” (Jeremiás 31:15)

A sikoltás akaratlan hangkibocsátás, mely meglepetés hatására következik be. Ha a meglepetés kellemes, ez a sikoly örömöt fejez ki, ha viszont kellemetlen, akkor fájdalmat. 
Jeremiás példájában Rákhel meglepetése nagyon kellemetlen, kiáltása pedig kétségbeesést és mélységes gyászt fejez ki. Ez a prófécia a betlehemi csecsemőgyilkosság alkalmával teljesedett be, melynek parancsát nagy Heródes adta ki Jézus születésekor. 
Bűnbe és szenvedésbe süllyedt világunkban a sikoly legtöbbször a veszteség és az elpártolás kifejezője. Ezért amikor sikoltást hallunk, általában arra gondolunk, hogy valakivel valami nagyon rossz, kellemetlen dolog történt. Majd a legjobb esetben közbelépünk, és segítünk, ha még lehet. 
A rámai Rákhel esetében már semmit nem lehetett tenni. Gyermekei halottak voltak, és neki nem maradt más, mint a kemény, mély, keserű gyász, ameddig lassan, végül bekövetkezett a veszteség utáni gyógyulás. 
A gyermek és az anya kiáltása a születés pillanatában az első jele egy új élet megjelenésének, és szintén a fájdalomkiáltás az, ami az elmúlást kíséri. Életünk e között a két alapvető sikoly között zajlik, és közben számos más is kitör belőlünk.
Egy nap Isten minden sikolyt és kiáltást megszüntet, melyek most még életünk részei. Új világából eltávolítja a stressz és a szomorúság minden kiváltó okát. 
Hogyan reagálok, amikor fájdalomkiáltást hallok a közelben? Hogyan kezelem önvédelmi reflexemet?