Adó

„Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?” (Máté 22:17)

Amikor a császári adóról kérdezték, Jézus meglepő választ adott. Természetes, hogy megadjuk a császárnak, ami a császáré, de ne felejtsük el Istennek is megadni a megfelelő részt. Elvileg a pénzről beszélünk, de itt nem csak erről van szó. A császár nemcsak pénzbeli adót követel, hanem engedelmességet és alárendeltséget is. Ugyanúgy, Isten is. Az adó több egy bizonyos pénzösszegnél. Az adó hűség, tisztelet, odaadás. 
Meghatározott időben és folyamatosan kell adni egészen a kötelezettséghez tartozó kapcsolat felbomlásáig. A legtöbb esetben a fizetés elmulasztása nem jelent nyugodt és kényelmes életet az adósnak. 
A komolyság és a következetesség elvárt és működőképes erény. Amikor az állam irányába nincs tartozásod, akkor jogosan elvárhatod, hogy élvezd a szolgáltatásokat. 
Létezik egy másik adó is, melyet nem kellene figyelmen kívül hagynunk. Azok irányába, akik pozitívan befolyásolták az életünket. Ezek a személyek lehetnek tanáraink, szüleink, barátaink, osztálytársaink, vagy a művészvilág hírességei, illetve közszereplők. Tisztelettel adózni előttük jogos és áldott cselekedet. Nem kerül sok pénzbe, nincsenek szigorú szabályai, de nyilvánvalóan áldásokat tartogat. Az emlékek felidézése annyiszor válik áldássá, ahányszor megismételjük. 
Kinek tartozok hálával életemben? Hogyan kezelem fontos emlékeimet?