Fáklya

„Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva.” (Lukács 12:35)
Az emberek Tanítója beszélt arról az éberségi és felkészültségi szintről, amellyel a szolgáknak rendelkezniük kell, hogy megfelelően fogadhassák urukat, amikor a késői órákban visszatér. 
Ha felkészülve és tettre készen találja őket, ő maga szolgál fel nekik a különlegesen számukra előkészített ünnepi vacsorán. Nagy lesz uruk öröme, de a szolgáké még nagyobb. 
A felkészültség és őrködés mércéjeként két jellemvonást emelt ki, melyet soha nem szabad szem elől tévesztenünk: az öltözet megfelelő viselése és alkalmas fényforrás. A derék felövezése volt a jele annak, hogy az illető személy megfelelően felöltözött, a fáklya pedig nagyon hasznosnak bizonyult, amikor világítani kellett az utat a gazda előtt, és otthon, az ünnepi asztalnál. 
A fáklya nyele hosszú, tűzálló anyagból készült, elég erős, hogy megtartsa a felső részébe helyezett, lámpaolaj keverékkel átitatott, erős nedvszívó képességű anyagot. 
Egy ilyen fáklyát nagy gonddal, óvatosan kellett kezelni és használni, nehogy az olaj hiánya miatt kialudjon, vagy ellenkezőleg, nehogy véletlenül tűzvészt okozzon. 
Átvitt értelemben mindannyian egy fáklyát viszünk, amelynek fénye a magatartásunk és a példamutatásunk ereje.  A keresztény világosságot hordoz magával, mely által ő maga válik világossággá az őt körülvevő világ sötét éjszakájában. Égve kell tartsa fáklyáját, de ugyanakkor vigyáznia kell, nehogy bántson vagy sebezzen fényével. A Gazda érkezésekor minden fényhordó csodálatos fogadtatásban és mennyei jutalomban részesül. 
Hogyan tudom rendszeresen és következetesen megfelelő működési üzemmódban tartani a fáklyámat?