Ifjúság

„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” (1Timótheus 4:12)

A fiatalságnak megvan az előnye és a szépsége, de a kockázata is. Az ifjúság idealizmusára és reménységére mindenki vágyik, de a tapasztalat és a szavahihetőség hiánya olyan hátrány, mely jóvátételért kiált. Pál Timótheussal pontosan a szavahihetőség hiányáról beszélt. Fiatalsága miatt Timótheust nem tisztelte a gerontokratikus (idősközpontú) társadalom. Pál Timótheusra bízta annak felelősségét, hogy ellensúlyozza az idősebb, tapasztaltabb nemzedék közönyét. 
Timótheus megtehetett néhány bölcs dolgot a gyülekezetben és a társadalomban elfoglalt helye megerősítésére. Pál felsorolt pár olyan területet, melyre ifjú munkatársának különös gondot kellett fordítania. 
A fiatal lelkész-apostolnak elsősorban törekednie kellett a viselkedés- és magatartásbeli példamutatásra, a választékos beszédre, a helyes kiejtésre, a szavak megfelelő jelentésének használatára. Az új szavakat helyesen kellett beillesztenie beszédébe, kerülve a túlzásokat. A régi és az új szavak közötti egyensúly megtalálása segített neki, hogy megfelelően szóljon mind az idősekhez, mind a fiatalokhoz. Szüksége volt mindenki tiszteletére. 
A beszéden kívül Timótheusnak arra is figyelnie kellett, hogy illendően fejezze ki szeretetét minden korosztállyal szemben, gyakorlatiasan, jó érzéssel, a félreértések elkerülése végett. A mérce a hitet és a lelki tisztaságot is magába foglalta, melyre szintén szeretettel és teljes odaadással figyelt. Mindezek jutalma a többiek tisztelete volt. 
A fent felsoroltak közül melyik területen vannak még kijavításra váró hiányosságaim?