Teofánia

„Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.” (1Móz 17:1)

A teofánia Isten látható megjelenését, az emberi lénnyel való személyes kapcsolatát jelenti. Egyfajta harmadfokú találkozásnak számít, amelynek azonnali és hosszú távú hatásai is vannak. Ábrahám életének eme történetében is a teofániáról van szó. Isten nagyon sokszor megjelent neki. És minden ilyen alkalom segített Ábrahámnak továbbmenni az ő állandó „kivonulási”, nomád életében. Az Úr városából való távozásától egészen futása befejezéséig, Makpélah barlangjáig, ahol eltemették, Ábrahám életét Isten ismételt megjelenései világították be. Ezek a teofániák képezik a hívők atyja életének a titkát. 
A 99 éves Ábrahám már nem is remélte, hogy Isten megsegíti, és teljesíti ígéretét, miszerint Sárától fog fia születni. De amikor saját erőforrásai kiapadni látszódtak, épp ekkor lépett közbe az Úr. 
Ábrahám és Sára is nevetett, amikor elhangzott, hogy gyermekük fog születni, ami arról árulkodik, hogy már lemondtak erről a reménységről. Mindkettőjüknek azonban nagy szükségük volt az Isten hatalmába vetett töretlen bizalomra, és hinniük kellett, hogy Ő betartja ígéretét, és hit által örökössel ajándékozza meg őket. Istennek ezen megjelenése elhozta számukra az ígéret rég várt teljesedését, de ezúttal elhangzott egy feltétel is: „járj én előttem, és légy tökéletes”. 
Ami pedig ez után következett, az Ábrahám összes várakozását felülmúlta. 
Voltak-e olyan pillanatok az életemben, amikor úgy éreztem, hogy Isten megjelent és szeretne találkozni velem? Mit akart mondani nekem vagy kérni tőlem az Úr?