Iskola

„És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke ő reá szálla, és prófétála ő közöttök.” (1Sám 10:10)

Saulnak, Izrael első királyának a kiválasztásával kapcsolatosan utal a Biblia a „prófétáknak seregére”, vagyis a próféták fiaira. Ez a kifejezés a Sámuel által alapított iskolákban tanuló gyermekekre és ifjakra utal. Kezdetben két ilyen iskola működött: az egyik Rámában, Sámuel lakóhelyén, a másik Kirjáth-Jeárimban, ahol a frigyládát is őrizték. Sámuel felismerte, hogy szükség van Izraelben a gyermekek és ifjak képzésére, és azért hozta létre ezeket az iskolákat, hogy Isten népe lelki tudásra tegyen szert. 
Izrael nemrégiben elnyúló lelki és katonai válságot élt át, amit Éli főpap gyermekeinek a züllött élete okozott. Ez a válság több mint 20 évig húzódott el. Ez idő alatt Sámuel sorra látogatta a lelki szempontból befolyással rendelkező városokat, hogy a feledékenységbe és hanyagságba sínylődő népet megtanítsa az Úr útjaira. Lelki munkássága hatékonysága érdekében hozta létre a már említett két iskolát. 
A prófétaiskolákban a szent történelmet és erkölcsöt tanulmányozták, az írás és az olvasás tudománya mellett. Ezen kívül művészi foglakozások is voltak, mint az éneklés, verselés, előadásmód vagy más alapképzési tevékenységek. Amikor Saul találkozott ezekkel a tanulókkal, ők épp egy spontán koncertet tartottak, miközben kollektív lelkesedési állapotban voltak, amit a szent szöveg írója a „prófétálás” kifejezéssel rögzített. 
Az iskolákban a legfontosabb személyek maguk a próféták voltak – Sámuel, Illés, Elizeus és mások. A próféták által alapított tanítás hosszú távú, áldásos hatásait nem is tudjuk teljességében felbecsülni. Éppen ezért van jól kiérdemelt helye az iskolának a család és a gyülekezet mellett. 
Hogyan kellene viszonyulnom az iskolához, és az iskola azon rendeltetéséhez, hogy felkészít engem az életre és az Istennel való kapcsolatra?