Szenvedés

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4)

A mai szöveg egy nagyon szép profetikus kép. Isten letörli a földről, a nagy emberi tragédiából megváltott emberek könnyeit. Eltűnik a fájdalom és a sóhajtás, az egész teremtett világot pedig a jóság, a szépség és a boldogság járja át. Az eljövendő világ szépségei felülmúlják még a legmerészebb emberi álmokat is. Örök öröm fog uralkodni a világ sebei és fájdalmai fölött. 
 A szenvedés a világ és az élet egyik zavaró eleme. Eredetileg Istennek nem az volt a szándéka, hogy a dolgok így elfajuljanak. Bölcsességében és szeretetében a Teremtő Isten minden feltételt megadott, hogy teremtményei boldogan éljenek, de nem kívánta korlátozni értelmes lényeinek azon jogát, hogy döntsenek saját sorsukról. Isten azt az eshetőséget is figyelembe vette, ha az ember netán elszakadna Teremtőjétől. Sajnos az ember megpróbálta mielőbb gyakorolni szabad akaratát. Következésképpen a bűn kihasználta az alkalmat, és behálózta az ember fennhatósága és uralma alatt álló egész világot. 
A bűn létezésének és működésének elfogadása nélkül a szenvedés kérdésére sincs észszerű vagy akár dogmatikus magyarázat. A szenvedés a bűn következménye, de amikor Isten véglegesen pontot tesz a bűn kérdésére, Fia második eljövetelekor, a szenvedés is el fog tűnni. 
Addig azonban Isten arra tanít, hogy éljünk együtt a fájdalommal, fogadjuk azt hitünk, Istenhez való ragaszkodásunk és a tőle való függőségünk iskolájaként. 
Milyen hatása van a szenvedésnek az életemre? Közelebb vezet Istenhez, hogy inkább az Úr ellen lázít?