Csillag

„Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.” (4Móz 24:17)

Bálám jövendölése a Messiásra utaló egyik legérthetőbb és legerőteljesebb jövendölés az Ótestamentumban. Még a bölcsességet Izraelen kívül kereső emberek is hitelesnek valamint fontosnak tartották egy Jákobból származó, jelentőségteljes csillag megjelenését. Olvasók és magyarázók egyaránt fontosnak tartják az eljövendő Messiást. 
A látomás uralkodóként mutatja be a Messiást, akinek a szerepe kiterjed Izrael határain túlra, hogy engedelmességre késztesse az egész civilizált világot. Moáb oldalainak „általverése” és Seth minden fiának „összetörése” utalás az összes nemzetre egészen a föld végső határáig. Értelemszerűen tehát itt utalást találunk az evangélium hirdetésére minden nyelvnek és népnek. 
A csillag biztos és stabil támpont, amit a világon bárhonnan lehet látni, de a szó legmagasztosabb értelmében azonban a csillag a világosság forrása az éjszakai égbolton. Noha általánosan „csillag” névvel illetjük azokat a bolygókat is, amelyeknek nincs saját fényük, technikai szempontból a csillag egy világító égitest, amely kellő vonzóerővel rendelkezik ahhoz, hogy a pályájukon tartsa a csillagrendszereket, mint amilyen a mi naprendszerünk is.
Krisztus a mi vonzási és gravitációs központunk. Ő a Jákobból származó Csillag, és nekünk lehetőségünk van közelről szemlélni Őt, miközben Bálám ebben az előjogban nem részesült. Krisztus a világ Világossága, ami világosságot áraszt minden földre született emberre (Jn 1:9). Ő világít meg bennünket, és az életünket az Ő örök szeretetének és erejének a melegével árasztja el. 
Melyik az én gondolkodási és magatartási rendszerem Alfa-csillaga?