Mosdás

„Azután megmosá orcáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.” (1Móz 43:31)

József egyszerű és kézenfekvő megoldást talált heves érzelmi állapotára. Hamarosan fel kellett fednie kilétét a testvéreinek, ezért erőt vettek rajta az érzelmek. Vizet töltött egy tálba, és megmosta az arcát. A víz jótékony hatásait használta ki. Ezáltal némiképp visszanyerte önuralmát, és folytathatta a munkáját. A kellő mennyiségű, üdítő víz megtette a hatását. 
A reggeli mosdás a többi egészséges szokással együtt biztosítja személyes kényelmünket és higiéniánkat, ezenkívül hozzájárul az általános jólétünkhöz, és a nyilvánosság előtt való megfelelő kinézetünkhöz. A megmosott test személyes ápoltságról és az embertársak iránti tiszteletről tesz bizonyságot. Ezzel szemben pedig az ápolatlan és mosdatlan test elutasító magatartást és kellemetlen érzést vált ki az emberekből. 
A mosdásnak erőteljes lelki jelentősége is van. Ahogy a mindennapi munka folyamán összekoszoljuk a testünket, és szükségessé válik a mosdás, úgy a lélek is folyamatosan megrakódik erkölcstelen szennyel, amitől lelki „fürdőzés” által szabadulhatunk meg. Ezáltal fejezzük ki nyilvánosan is a kegyelem eszközei általi belső megtisztulásunkat. Az alámerítéses keresztség a múlt bűneinek az eltemetését jelenti, az azoktól való szabadulást és feltámadást egy új és tiszta életre Istenért. 
A mosdás általában tisztaságot eredményez, ami a személyes választás eredménye, egy szándékos és felelősségteljes gesztus. Isten felkínálja Igéjének élő vizét, hogy megtisztítson és megújítson, a mi feladatunk pedig, hogy az isteni rendelet alapján vessük alá magunkat a víz hatásának. 
Belenézve Isten tükrébe, mely területen kellene még többet tennem azért, hogy Isten és az emberek szemében még tisztább lehessek?