Alvás

„Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék.” (1Móz 2:21)

Isten a megújulásunk és a helyreállításunk érdekében „találta ki” az alvást. Alvás alatt a testünkben helyreállnak a lelki és testi funkciók. Lényünk erői és energiái megújulnak, és visszanyerjük a feladatmegoldó képességünket. Friss erővel kezdhetünk el tehát egy új napot. 
Az első ember számára az első alvás a gyarapodást is jelentette. Éva akkor lett teremtve, míg Ádám aludt, ezért egy titokzatos kapcsolat alakult ki kettejük között. Ebből az alvásból származik az intimitás és a termékenység. A Szentírás szóhasználatában, de a köznyelvben is, a párkapcsolati intimitást gyakran említik közös alvásként, ami titokzatos ragaszkodásra is utal. 
Érdekes, hogy a teremtés minden egyes napja az estével kezdődött, amit a reggel követett. Figyelembe véve az alvás jelentőségét és rendeltetését, nagyon fontos az alvás nyújtotta pihenés, és e szükséges, de ugyanakkor áldott órák higiéniája is. Másfelől pedig az álmatlanság valós problémát jelent, amit odafigyeléssel és felelősségteljesen kell kezelni. Mivel az alvás fontos egészségmegőrző tényező, amennyiben ezen a téren felborul a rend, vagy visszaélés történik, azonnali változtatásra és megfelelő hozzáállásra van szükség. Fontos tény, hogy van egy parancsolatunk is, amely a pihenést írja elő, és nem a mértéktelen munkát. 
Isten szüntelen áldásainak részeként adjunk minden reggel hálát az alvásért. Ezen kívül pedig személyes szükségleteink és embertársaink alvással kapcsolatos szükségletei is hozzátartoznak a mindennapjainkhoz, és elengedhetetlenek az élet szempontjából. 
Elegendő és minőségi alvásban van részem? Megteszek-e minden tőlem telhetőt, hogy másoknak is biztosítva legyen ez a joguk, és eleget tehessenek ennek a szükségletnek?