Szomj

„Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!” – Jn 4:7

A szomjúságérzet egy testi reakció, amely akkor következik be, amikor túlságosan lecsökken a sejtjeinkben található folyadék szintje. Ilyenkor a szervezetünk követelni kezdi a működéséhez elengedhetetlen folyadékot. A szomjúságérzet tehát segít túlélnünk egy olyan környezetben, amely akár elviselhetetlen is lehet az életünkre nézve. 
A Mester megéhezett és megszomjazott, mialatt várta a tanítványokat, akik elindultak élelmet szerezni. Ez idő alatt egy asszony érkezett a kúthoz, korsóval a vállán. A zsidók és a samáriaiak nem voltak azonos társadalmi szinten, ezért az asszony ügyet sem vetett a Jákób kútjánál várakozó Férfira. Leengedte az edényét a kútba, s miután merített, rögtön indulni készült, ám az Idegen váratlanul vizet kért tőle. 
A samáriai asszonyt meglepte Jézus kérése, mivel a legtöbb zsidó ember inkább tovább szenvedett volna a vízhiány miatt, minthogy ilyen kéréssel forduljon egy samáriaihoz. Csakhogy ennek a látszólag véletlen találkozásnak épp az volt a tétje, hogy felkeltse a szintén szomjazó asszony érdeklődését a kút mélyéről merített víznél sokkal mélységesebb dolgok iránt. 
Jézus a szomjúságérzetet használta fel arra, hogy kapcsolatot létesítsen a megváltás után szomjúhozó asszonnyal. Beszélgetésüknek nemcsak az asszonyra nézve lettek csodálatos következményei, hanem a szomszédokra és a falubeliekre nézve is. A samáriaiak lelki szomja hamarosan enyhítésre került. A megváltás élő Vize enyhítette a feddhetetlenségre éhező és szomjazó samáriaiak lelki szomját. 
Hol találhatom meg Jákób kútját olyankor, amikor nem közönséges vízre szomjazom?