Érzékelés

„Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltának.” – Mk 6:49

Az elcsigázott és elkeseredett tanítványok egy árnyékot véltek felfedezni a hullámokon, amelyről azt hitték, hogy egy tünemény vagy egy ördögi lény lehet, ezért félelmükben kiáltozni kezdtek. 
De valójában csak érzéki csalódásban volt részük. Úgy érezték, hogy valami veszély fenyegeti őket a part felől, holott épp segítségükre siető Mesterük közeledett feléjük. 
Nem a legbiztonságosabb dolog érzékelés alapján értelmezni a valóságot. Sokszor furcsa nyugtalanság és aggodalom vesz erőt rajtunk, jóllehet senki sem akar rosszat nekünk. Vagy az is megtörténhet, hogy hamis biztonságérzet kerít hatalmába, amikor valójában veszélyben vagyunk.
Az érzékeink tehát könnyen becsaphatnak és rossz irányba vezethetnek minket. Néha mi is a tizenkét éves Jézus szüleihez hasonlóan úgy érezzük, hogy minden rendben van, pedig Jézus nagyon távolra, háromnapi járóföldre került tőlünk. 
Az érzékelés csodálatos dolog, mivel általa tudunk élő kapcsolatot teremteni a környező világgal, de nem szabad megengednünk, hogy az érzékeink uraljanak minket. 
Ha erőteljes érzések hatása alatt hozunk meg bizonyos döntéseket, fennáll annak a veszélye, hogy rossz irányba fogunk elindulni. Legtöbb döntésünket mégis nagymértékben befolyásolja a lelkiállapotunk. Ajánlatos tehát, hogy következetes döntéseink révén tartsuk kordába érzékeink magatartásunkra gyakorolt befolyását. 
Mit kell tennem, amikor úgy érzem, hogy kisíklanak a dolgok a kezeim közül, és fennáll  a veszély, hogy rosszul fogok dönteni?