Vér

„Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” – Jel 7:14

A vér általában a szenvedés jelképe. A vérveszteség a halál kockázatát is magában hordhatja. A vér látványa aggodalmat okoz, egyesek számára pedig egyenesen elviselhetetlen. A vért adományozók saját vérük felajánlásával meg tudják menteni az egyes emberek életét, és azok számára, akik vérátömlesztésre szorulnak, egy másik ember vére jelenti az egyedüli reményt. Az egészségügyi intézmények vérkészletei állandó odafigyelést igényelnek, ezért számos figyelemfelkeltő kampány szólítja fel véradásra az embert. 
Lelki szempontból a vér Isten Fia áldozatának és a megváltásnak a jelképe. Ha fizikai szempontból nézzük, a vér beszennyezi a ruházatot, lelki szempontból azonban a vér az egyetlen olyan tényező, amely képes az ember életét és jellemét egyaránt megtisztítani. De hogyan is megy végbe ez a tisztulási folyamat? 
A Bárány vérében megtisztított és megfehérített ruhák Krisztus feddhetetlenségének hit általi elsajátítását szemléltetik. Ez azt jelenti, hogy akkor szabadulunk meg a bűn foltjától és szennyétől, amikor bizalommal és reménységgel fordulunk Jézushoz bűnbocsánatért. 
Ilyenkor mennyei bűnbocsánatban részesülünk, bűneink áthelyeződnek a mennyei szentélybe, ahol a Megváltó vére képezi az Úr és az el nem bukott világok előtt zajló megigazíttatásunk ellenértékét. Így válik Isten Bárányának golgotai áldozata bűnből való megváltásunk biztosítékává. 
Vajon minden nap Isten Fiának véréhez kellene folyamodnom a bűntől való megtisztulás érdekében, vagy elég, ha csupán akkor gondolok erre, amikor az Úrvacsorára készülök?