Egészség

„Köszöntsétek egymást szent csókolással. Köszöntenek titeket a Krisztus gyülekezetei.” – Róm 16:16

A testi és lelki egészség az egyik legnagyobb áldás, amelyben részesülhet az ember. Az egészség azt az állapotot jelenti, amelyben a szervek megfelelően működnek, s ennek eredményeképpen az egyén képes hatékony munkát végezni és örülni az életnek. Normális körülmények között ez jó közérzetet és hálaérzetet eredményez az életünkben. 
Pál apostol bölcs módon arra bátorítja a római hívőket, hogy köszöntsék egymást jó egészséggel. Ha jó az egészségünk, akkor minden más dolog könnyen megoldódik, viszont egészség hiányában az élet valamennyi területe kárt szenved. 
Igaz, hogy a hívő ember megtanult együtt élni a szenvedéssel és a betegséggel, de még mindig jobb fiatalnak, egészségesnek és gazdagnak lenni, mint betegnek, idősnek és szegénynek. 
Másfelől pedig, ha jó egészségnek örvendünk, fennáll a veszélye annak, hogy elfelejtünk hálásnak lenni Istennek, vagy ami még rosszabb, nem értékeljük az egészségünket és nem is vigyázunk kellőképpen rá. Aztán, amikor megbetegszünk, bármit képesek vagyunk megtenni a gyógyulás érdekében, csakhogy a legtöbb esetben már nem lehetséges a teljes felépülés.
Az egyház számára is az egészség az egyik legnagyobb áldás. A közösségi egészségre vonatkozóan számos meghatározás született már, mégsem létezik teljes egyetértés a kérdésben. Az egyik meghatározás a belső összhangot tartalmazhatná, illetve azt a képességet, melynek révén eleget tudunk tenni az egyház társadalmi rendeltetésének. Az egészséges egyház gondoskodik a tagjairól, és hatékony szolgálatot folytat a körülötte élőkért. 
Egy egytől tízig terjedő skálán mennyire egészséges a gyülekezetem, és mivel járulhatnék hozzá egészségi állapotának javításához?