Ízlelés

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.” – Zsolt 34:9

Az ízlelés teszi lehetővé az Istentől kapott finom falatok ízének érzékelését. A nyelvünkön ízlelőbimbók helyezkednek el. Ezek az érzékeny receptorok felismerik, majd továbbítják az általunk elfogyasztott étel vagy ital ízét. Az íz érzékelése láncreakciót vált ki, és előkészíti az egész szervezetet arra, hogy örüljön az elfogyasztott tápláléknak. 
A mai szövegben Dávid párhuzamot állít az ételek íze és a vallásos tapasztalat által nyújtott mélységes öröm közé. Amennyiben szeretnénk megérezni egy gyümölcs vagy valamilyen élelmiszer ízét, fogyasztanunk kell belőle. Ha az íze elnyeri a tetszésünket, akkor még többet szeretnénk fogyasztani, akár abban az esetben is, ha nem vagyunk éhesek. Ha viszont nem találjuk kellemesnek, akkor hiába lennénk éhesek, nem kérünk belőle. 
A vallásos tapasztalatokat kizárólag közvetítő nélkül ízlelhetjük meg. Igaz, hogy amikor elmeséli valaki valamely tapasztalatát, azzal egyfajta rálátást nyerünk az Istennel ápolt személyes kapcsolatára, viszont az igazi ízlelés csak akkor következik be, ha a lelkünk betöltekezik Isten jótéteményeinek ízével, a megbocsátás és a helyreállítás örömével, amit csak az Ő jelenléte eredményezhet az életünkben. 
Mihelyt megkedveljük az istenismeret ízét, egyre jobban el akarunk majd mélyülni az Ő kegyelmében. A Vele teremtett kapcsolatunk ilyen irányú fejlődése személyes odaszentelődést eredményez, melyet Isten szeretete vált ki belőlünk. 
Az Istenbe vetett hitünk és bizalmunk egyenesen arányos a lelki fejlődésünk mértékével. Az ilyesfajta lelki kapcsolat íze pedig olyan kellemes, hogy szent és megmentő függőséget okoz. 
Melyik a Biblia legízletesebb könyve számomra?