Só

„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.” – Kol 4:6

A szövegösszefüggés szerint a só a kiegyensúlyozott és szép beszédet, valamint a nonverbális kommunikációt jelképezi. A keresztény kommunikációt választékosságnak és emelkedettségnek kell jellemeznie – ez ugyanis olyan lélekről árulkodik, amely megszabadult a bűn átkától és uralmától. Az ilyesfajta szabadulás és megtisztulás üdeséget és jóindulatot kölcsönöz a keresztény ember másokkal folytatott párbeszédének és belső gondolatainak. 
A keresztény ember beszédének mindenkor, minden körülmények között megfelelőnek kell lennie. Legyen szó egy megpróbált személy vigasztalásáról, személyes vagy közösségi jogok védelméről – szavainak arról kell bizonyságot tenniük, hogy a Mestertől tanulta azokat és az Ő példáját követi.
A keresztény kommunikáció nagy hatással van az emberekre, akikkel kapcsolatba kerülünk. Mindenkinek megfelelő módon és hatékonyan kell válaszolnunk, legyen szó bármilyen embercsoportról. A barátságos keresztény válasznak a menny légkörét képviselő szavakat kell tartalmaznia ahhoz, hogy képes legyen átadni az üzenetet. 
Amikor kihívásokkal szembesül – legyen szó ellenségeskedésről vagy a személyes meggyőződései megvédéséről – a keresztény embernek Jézushoz hasonlóan gyakorolnia kell úgy a hallgatáshoz, mint a beszédhez való jogát. Mindkettő képes arra késztetni a másik felet, hogy elismerje a keresztény üzenet és magatartás igazságos és nemes voltát. 
Melyik könnyebb: hallgatni, amikor igazam van, vagy beszélni, amikor be kell látnom a korlátaimat, a hibáimat és a kudarcaimat?