Rendeltetés

„Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.” – 2Móz 7:1

Ahhoz, hogy Isten elő tudja készíteni és véghez tudja vinni Izrael kiszabadításának tervét, Mózesnek és Áronnak olyan szerepet kellett vállalniuk, amilyen ritkán adatott embereknek. Mózesnek Isten szószólójaként kellett megjelennie a fáraó előtt, Áronnak pedig Mózes szószólójává kellett válnia. 
A fáraó számára ez nem jelentett új keletű problémát, mivel ő maga is istenségnek vallotta magát, aki imádatot és engedelmességet várt el az alattvalóitól. 
Személyes küldetésünk jelentős része rendeltetésszerű szerepekben valósul meg. Ilyen szerep lehet egy helyzet vagy egy kapcsolat, mint ahogyan az a magatartás is, amit egy adott helyzetben tanúsítunk. 
Bizonyos szerepekre fel vagyunk készülve, és illenek hozzánk, míg mások tanulást igényelnek, ezért felelősségteljesen, ugyanakkor lelkesen kell gyakorolnunk azokat. 
Egyes szerepek a saját szakterületünkhöz kapcsolódnak, mások a családi életünkhöz, és vannak olyanok is, amelyeket a társadalmi és vallási életünk határoz meg. Szent kötelességünk egyensúlyban tartani ezeket a felelősségeket anélkül, hogy minimalizálnánk vagy akár eltúloznánk valamelyik szerep fontosságát. 
A siker nem abban mérhető, hogy melyik szerepet játsszuk a legjobban vagy épp a leggyengébben, hanem különböző szerepeink összességében. 
Melyek a számomra kedvenc „szerepek”, és melyekben kell még fejlődnöm?