Állhatatosság

„De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” – Mt 24:13

Az állhatatosság vagy bizonyos anyagok esetében a tartósság azt jelenti, hogy a szóban forgó tárgy még a külső hatások ellenére is képes megőrizni egyes tulajdonságait. Ez a sajátosság a lelki életben is hasznos. A türelem és a kitartás egymáshoz közel álló fogalmak, amelyek állhatatosságra utalnak. 
Érdemes alaposabban megvizsgálnunk azt a kijelentést, amely szerint Izrael maradékát a szentek békességes tűrése jellemzi (Jel 14:12). A hit győzteseit az teszi képessé céljuk elérésére, hogy aktívan ellenállnak Babilon, a fenevad és a sárkány folyamatos befolyásának. A maradék hű Istenhez, és elkülönül a világtól, függetlenül a kulturális környezet nyomásától vagy a bukott egyházhoz tartozók elvárásaitól. 
Az állhatatosság nem örökölhető. Bár a szülők jó példájának hatása tagadhatatlan, mégsem bizonyul elégségesnek. Csak személyes döntés folytán válhat jellemzővé valakire az állhatatos magatartás. A szentek békességes tűrése kitartó és alapos munkával érhető el, valamint a kezdetben elfogadott helyes elvekhez való ragaszkodás által. Csakhogy bizonyos idő teltével beáll a lelki kimerültség állapota.
Egyedül Isten támogató ereje teszi képessé a lelket arra, hogy szilárdan megálljon az igazság mellett. A rutinnak súlyos mellékhatásai lehetnek a szentek hitének megőrzésére nézve, ezért jobb, ha a Szentlélek segítségét kérjük éberségünk fenntartásához.
Milyen erőforrások biztosíthatják számomra, hogy mindvégig állhatatos maradjak?