Felüdülés

 „De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon.” – 2Móz 20:10

Az ember életében és tevékenységében a helyreállítás és a megújulás érdekében szükség van szünetre és kikapcsolódásra. Minden nap szükségünk van nyolc óra alvásra, hetente pedig legalább egy szabadnapra. Évenként nélkülözhetetlen a pár hét pihenőszabadság, s néha táppénzre kell mennünk, hogy helyre jöjjünk, kipihenjük magunkat, megújuljunk és meggyógyuljunk. 
Az iskolai évek alatt mind a jelentősebb, mint a kisebb felüdülést biztosító tevékenységek vagy szünetek nagy érdeklődésnek örvendenek a diákok és a tanárok körében egyaránt. Akár ki is jelenthetjük: a sikeres felüdülés, szünet után szinte biztos, hogy sikeres tanórára számíthatunk. A szünetnek tehát megvan a maga értéke, amiért néha türelmetlenül várják az emberek. 
Isten nagyon jól ismeri az ember szünet és kikapcsolódás iránti szükségletét. Ezért rendelte el a nyugalomnapot, s így a felüdülést a vallás részévé tette. A szombatnapi nyugalom többet jelent a munka beszüntetésénél. A szombat szentségéből fakadóan a szünet és a pihenés lényegében Isten-imádatot jeleni. A szombati program gyönyörűen ötvözi a nyilvános áhítaton való jelenlét tapasztalatát az imádkozás, éneklés és elmélkedés tapasztalatával. 
A szombat áldásos idő a család minden tagja számára. Ennek az előjognak bárki örülhet, és mindenkinek arra kell törekednie, hogy mások is részesülhessenek ebben az örömben. A szombat a kölcsönös, önzetlen és nagylelkű szolgálat napja. A teremtés és az újjáteremtés eme ünnepe egyfajta felkészülési idő a jövendőbeli jobb és tökéletesebb világra. 

Milyen változásokat kellene eszközölnöm a szombatünneplésem terén ahhoz, hogy a szombat a felüdülés, a helyreállítás és a szent öröm napjává válhasson számomra?