Betakarítás

„Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.” – Jel 14:15

A betakarítás kemény munkával jár, amihez azonban hála és elégedettségi érzés társul. A mezőgazdasági idény alatt befektetett munka a betakarított bőséges termésben térül meg. Ekkor a fáradtság és az aggodalom már a múlté. A termés biztonságban van. A betakarítás a hála és az öröm ünnepe. 
A földet betöltő örök evangélium termőterületei beértek, és bármikor elkezdődhet az aratás. A jó mag és a termő talaj százszoros, hatvanszoros vagy harmincszoros termést is hozhat. De mi lesz a kövek közé, az útszélre vagy a tövisek közé hullott maggal? Mi lesz a gabonával együtt beérő konkollyal? Hát a tövisekkel és a bogánccsal? Csupán két végkifejlet létezik: vagy a mennyei gabonatárolóba kerül, vagy a végidei tűzbe.  
A termés nem egyszerűen és pillanatok alatt áll elő. Nem az történik, hogy ha sikerül kihasználnod a megfelelő pillanatot, akkor eredményes leszel, ha pedig nem, akkor veszítesz. A termés hosszútávú munka eredménye. Vetéstől betakarításig állandó gondozó munkára van szükség. Lelki szempontból ezt az időt a Gondviselés különböző munkája jellemzi, mely során Isten metszés és ápolás által serkenti a növekedést. 
A növények nem szállhatnak szembe a talajművelési és növénygondozási munkákkal, az ember azonban elfogadhatja vagy elutasíthatja a beavatkozást. Isten senkit sem kényszerít termésre. Tiszteletben tartja személyes döntéseinket, és örömmel jutalmazza a lelki növekedés utáni vágyat és örömöt. Betakarításkor pedig Isten dicsőíttetik meg választottai élete által, a jó és hű szolgák pedig beléphetnek Uruk örömébe. 

Mit kell még elvégeznie Istennek az életemben ahhoz, hogy véghezvigye bennem az elkezdett munkát?