Fogékonyság

 „Ezek pedig… bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.” – Csel 17:11

A thesszalonikai, athéni és béreabeli keresztények nem azonos módon értették meg Isten Igéjét. Thesszalonikában kifejezett érdeklődést tanúsítottak a Pál által hirdetett evangélium iránt, ezért a görög városban egy reprezentatív gyülekezet alakulhatott meg.   
Athénban azonban az emberek kevésbé voltak fogékonyak. Ennek számos okát említhetnénk, mint például a túlságosan akadémiai környezetet vagy a fővárosiak felsőbbségérzetét a vidékiekkel, de különösen az idegenekkel szemben. Következésképpen Athénban csak kevesen fogadták el az evangéliumot, és csupán egy kis hívő csoport jött létre a városban. 
A béreabeli hívők ugyancsak magas szintű fogékonyságot tanúsítottak az Ige iránt. Ők nem csak érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták Pál szavait, hanem még személyes tanulmányozásra is hajlandók voltak. Ez a fajta lelki beállítottság azt eredményezte, hogy tömegesen fogadták el az evangéliumot először a zsidók, utána pedig a nem zsidók is. 
A fogékonyságnak vannak különböző iránymutatói, amelyek helyenként változnak, viszont minden esetben arról van szó, hogy a Szentlélek munkálkodik az Igét befogadó személy szívében. 
Az evangélium elfogadásának szintje végeredményben a hallgatók személyes magatartásától függ. Itt egy folytatólagos, de akár megszakításokkal tűzdelt, esetenként fenntartásokkal kezelt személyes döntésről van szó. 
A fogékonyság mértékét az elfogadás mértéke határozza meg, az elfogadás pedig az élet megváltozásának mértékét mutatja. 

A Szentírás tanácsait és a Szentlélek ihletését követve hogyan gyarapíthatom az Isten akarata iránti fogékonyságomat?