Seb

„És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.” – 1Móz 32:31

Sebet okozhat egy baleset, egy szerencsétlen esemény vagy akár egy gonosz szándékú ember, de vannak Isten által okozott sebek is. 
Isten jól ismeri az összes sebünket, s különösen azokat, amelyeket Ő okozott nekünk. Ezek kiemelt jelentőséggel bírnak. A Tőle kapott sebek az Ő beavatkozásainak bizonyítékai az életünkben, amelyekről sosem szabad megfeledkeznünk. 
Amikor Saulus találkozott Jézussal Damaszkusz kapujában, a pogányok jövendőbeli apostola egy a találkozásra emlékeztető sebet kapott. Pál nagyon szeretett volna megszabadulni ettől a kíntól, Isten azonban elutasította kérését. Az apostolnak szüksége volt a megmentő találkozás és az Istentől való függőség eme emlékeztető jelére. Jobb volt számára, hogy tehetetlenségében Istenhez ragaszkodik, mintha szabadon szárnyalva letér az isteni útról. 
Az Istentől kapott fájdalmak az Ő közelében tartanak bennünket, és fokozzák az Istentől való függőségünket. A szenvedést kiváltó eseményre való emlékezés a javunkat szolgálja, ezért van szükség a seb folytatólagosságára, állandóságára. Csak így maradhatunk meg Isten folyamatos áldásainak biztonságában. 
Áldottak azok a fájdalmak, amelyek által Isten maga mellett tart bennünket itt és egykor az öröklétben!

Vannak-e olyan fájdalmaim, amelyek által Isten ápolja és tökéletesebbé teszi a szívemet, hogy megmenthessen?