Erő

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” – Csel 1:8

Amikor a felházban a Szentlélek kitöltetett a tanítványokra, különleges erőt kaptak, hogy legyőzhessék az emberektől való félelmüket és a tehetetlenséget. Erőt nyertek, hogy győzzenek a világ, a vallási vezetők és bármilyen ellenszegülés fölött. Többé nem féltek a szenvedéstől és a próbától. A Szentlélek erejével felruházva megalapították az egyházat, és minden új kihívás újabb győzelmeket és előnyöket szerzett a gyülekezetnek. 
Az egyházra és a tagokra pünkösdkor kiáradó erő mennyei eredetű volt, ezért Isten előírásai és akarata szerint kellett azt felhasználni. Az emberi természetet mindenekelőtt Isten erejének és csak utána annak az emberi erőnek kellett alávetni, amit a Lélek megszentelt, s így az isteni erő eszközévé válhatott Isten dicsőségére és a gyülekezet épülésére. 
Simon Mágusnak nem sikerült megértenie a Szentlélek erejének kiáradását vezérlő mechanizmusokat, ezért nem is részesült a Lélek erejéből. Ahhoz szüksége lett volna arra, hogy a Lélek már korábban be tudjon avatkozni az életébe. Simon esete azoknak az embereknek a kudarcát szemlélteti, akik felületesen vagy önző módon viszonyulnak az isteni erő elnyeréséhez és felhasználásához. Ha a mennyei erő nem éri el a célját, akkor mind személyes, mind pedig közösségi téren hatalmas veszteségek keletkeznek.  
Isten gazdagon felkínált ereje a vég idején is népe rendelkezésére áll. A feltételek és az eredmények, amiket véghez akar vinni Isten, ugyanolyanok, mint pünkösdkor voltak. Kérjük imában ezt az erőt, de legyünk tudatában a feltételeknek és a következményeknek is. 

Mi lenne az a három legfontosabb dolog, amit megtennék, ha azzal az erővel rendelkeznék, amivel pünkösdkor a tanítványok?