Gondviselés

 „Aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” – Mt 5:45

Az emberi felfogás szerint a gondviselés Isten látványos beavatkozása mindennapi életünkbe. Ilyenkor a dolgok természetes menetét hirtelen megszakítja egy olyan esemény, amely Isten hatalmáról és bölcsességéről tesz bizonyságot, és arról biztosít, hogy Ő gondot visel rólunk. A veszélyes vagy elkerülhetetlenül kockázatos helyzetben feltűnik egy megoldás, egy menekülési útvonal. A gondviselésben részesült embert ilyenkor öröm, hála és hit tölti be, a körülötte levők pedig elcsodálkoznak a Gondviselő csodálatos tettein. De az is lehet, hogy miközben egyesek hisznek, mások többé-kevésbé elfogadható magyarázatokkal állnak elő. És az is előfordulhat, hogy a többség figyelmen kívül hagyja, vagy akár alábecsüli a történteket. 
A Mester itt arról beszélt, hogy Isten alapvető módon gondoskodik az emberről, ami szintén a gondviselés része, de talán még többet is jelent csodálatos isteni cselekedeteknél. Az átlagember számára az élet egyszerű történései nem jelentik az isteni gondviselés bizonyítékait, ellenben a hívő már egészen másképp látja a dolgokat. Könyörög az Úrhoz, és hálákat ad, hogy az asztaláról nem hiányzik a mindennapi kenyér. 
Egy ifjú hosszú utazásról hazatérve elmesélte idős édesapjának, hogy miként oltalmazta meg őt Isten egy súlyos balesettől. Az idős férfi erre azt felelte, hogy vele egy sokkal örömtelibb dolog történt: egyik hosszú utazása alatt egyáltalán nem került veszélyes helyzetbe. 
Igen, életünk egyszerű történéseit is Isten gondviselésének köszönhetjük. Hálásak lehetünk Istennek az egyszerű, mindennapi dolgokért, mint ahogy a különleges eseményekért is. 

Amikor áttekintem a mai napomat, mi az, ami igazán meg tud hatni: az egyszerűség vagy a különlegesség? Ezen a téren van-e mit helyrehoznom?