Pontosság

„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” – 2Pt 3:9
 
Minden esetben van egy optimális időszak, ami alatt egy bizonyos tevékenységet el kell végezni. Azt szokták pontos embernek tartani, akinek sikerül mindig a megfelelő pillanatban cselekedni. Isten bölcs tervező és rendkívül pontos kivitelező, magától értetődő tehát, hogy a mennyei pontosság az ember pontossága fölött áll. Ez az ismeret és a tudás terén mutatkozó különbségnek köszönhető. Isten kimondhatatlanul több adatot és információt képes feldolgozni, miközben az ember ilyen téren igencsak korlátolt. Érthető tehát, hogy honnan ered ez a nagy különbség az ember és Isten között. 
Péter a valóságot írta le. Szerinte egyesek elégedetlenek azzal, ahogy Isten jónak látja beavatkozni az emberek életébe. Elvárják, hogy Isten vagy adjon haladékot, vagy cselekedjen azonnal. Ez a magatartás azonban szembefordul azzal az általános alapelvvel, miszerint Isten akarata az emberi akarat fölött áll. A Mester úgy tanított imádkozni, hogy ne a mi, hanem az Ő akarata teljesüljön. Helytelen dolog azt kérni Istentől, hogy a mi akaratunk szerint cselekedjen. 
Az isteni pontosság egy összetett, az emberi megértés felett álló rendszerben működik. Péter apostol szerint az Úr nem siet, de nem is késik, hanem művének hatékonyságát tartja szem előtt. Célja, hogy minél több embert megmentsen. A menyei tervezés és beavatkozás a megváltás maximális kiaknázását tartja szem előtt. Számunkra az a legjobb, ha alávetjük magunkat ennek az elvnek. 

Hogyan kellene egyensúlyt tartanom a sietségem és a halogatásom között? Mi a végcélja gyors közbelépéseimnek?