Haladás

 „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.” – 3Jn 2

János apostol Gájushoz intézett üdvözlő szavai a haladásról, a fejlődésről és a jólétről szólnak. Ha minden rendben van, akkor tudunk fejlődni, mivel az életünk halad előre. Igaz, hogy a mai körülmények közepette minden hullámhegyet hullámvölgy követ. Életünk első szakaszában jó egészségnek örvendünk, a későbbiekben azonban veszítünk a fizikai erőnlétből, és utazásunk végén a biztos halállal kell számolnunk.  
A hívő ember számára azonban a haladás nem a halállal ér véget. Ezért szoktak a hívők „viszontlátásra” köszöntéssel búcsúzni halott szeretteiktől. Történetünknek csupán az első része ez az élet, ami után a keresztény ember szünetjelet tesz, mígnem megváltozik a „színtér”, hogy majd ismét az indító-gombra kapcsoljon. A történet szebbik fele a halálon túl vár ránk. Jogos tehát a kijelentés, miszerint az utolsó földi napot a mennyei első nap követi. 
A Jel 22:2 verse szerint az élet fájának levelei a pogányok gyógyítására valók, és ha ez így van, akkor az eljövendő életről beszélve nem szabad megfeledkeznünk a helyreállításról, a gyógyításról és a megújulásról sem. Az igazi fejlődés, a haladás tehát hit által már itt a földön elkezdődik. 
Ahhoz, hogy jól menjenek a dolgaink, megfelelő vezetésre van szükségünk. És ki lehetne jobb vezető Istennél, aki békében és biztonságban elvezethet bennünket a mennyei otthonunkba? 
Íme, tehát egy újabb alkalom, amikor kérhetjük és el is fogadhatjuk az Ő vezetését!

Milyen irányba halad a fizikai és a lelki életem? Hogyan kellene megerősödnöm azon reménységemben, hogy a fejlődés nem áll meg itt, hanem folytatódik a halálon túl is?